Az orvostudomány a meditációt tanulmányozza: az agy

A Harvard Egyetem és a Massachusetts-i kórház kutatói nyolc héten keresztül vizsgálták, hogy milyen változásokat okoz a meditáció az agy szürkeállományában.

„A meditácó gyakorlása a belső béke és a fizikai ellazulás állapotát idézi elő azonnal, ugyanakkor hosszútávú pozitív mentális és pszichés hatásai is vannak, amik az egész nap folyamán megfigyelhetőek. Ez a tanulmány bebizonyította, hogy a meditáció nem csak a nyugalomról és az ellazulásról szól, hanem egyértelműen pozitív irányban változtatja meg az agy szerkezetét.“ – Sara Lazar a Harvard Egyetem pszichológusa

A kísérletben 16 önként jelentkező vett részt. Mindegyiküknél mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot végeztek két héttel azelőtt, hogy csatlakoztak volna a programhoz.

Az önként jelentkezők vállalták, hogy nyolc héten keresztül minden nap végeznek valamilyen meditációs gyakorlatot. Az eredmény szempontjából lényegtelen volt, hogy ki, milyen meditációs gyakorlatot végzett, kép vagy hang által vezetett meditációt, belső üresség gyakorlatot vagy belső középpontra való koncentrálást.

A nyolc hét elteltével minden jelentkezőnél újra elvégezték az MRI vizsgálatot:

Az MR képeken egyértelműen megfigyelhető volt a hippocampusban lévő szürkeállomány sűrűségének fokozódása. Ez az agyi terület a tanulás és a memória egyik fontos része. Más agyi részeken is a szürkeállomány sűrűségének növekedését észlelték.

„Csodálatos dolog látni az agy képlékenységét és tudni azt, hogy meditáció segítségével aktív szerepet játszhatunk agyunk felépítésében vagy újraépítésében és életminőségünk javításában.“ – Britta Holzel, Giessen Egyetem, Németország

 

Neuroteológia kísérletek

Mágneses stimuláció:

Az 1980-as években Michael Persinger egy „Isten sisakja“ nevű készülék segítségével önként jelentkezők halántéklebenyét stimulálta gyenge mágneses mezővel. A kísérlet résztvevői valamiféle „érzékelhető jelenlétet“ észleltek a stimulusok alkalmával. A munkát számtalan kritika érte. Granqvist és munkatársai szerint Persinger kísérletei nem ún. „dupla vak” kísérletek voltak.

Ugyanis a résztvevők általában egyetemisták voltak, akik pontosan tudták, hogy milyen eredményt vártak a kísérletektől, így felmerül az a lehetőség, hogy az elvárás valamilyen módon befolyásolta a tudattalan reakciójukat. Granqvist azt a következtetést vonta le, hogy a Persinger kísérletek eredményei nem a mágneses mező jelenlététől vagy hiányától, hanem a résztvevők szuggesztibilitásától (szuggerálhatóságától) függően jöttek létre. Néhány résztvevő képes volt ugyanolyan élményeket átélni akkor is, amikor az „Isten sisakja“ kikapcsolt állapotban volt a fején.

Neuropszichológia:

Norman Geschwind volt az első, aki részletesen leírta azokat a furcsa tüneteket, amiket halántéklebenyi epilepsziás betegek produkáltak: hypergraphia (túl sok írás), túlbuzgó vallásosság, csökkent szexuális érdeklődés, a betűk tévesztése és pedantéria (ún. Geschwind szindróma).

Vilayanur S. Ramachandran az epilpsziás betegek bőrének elektromos ellenállásának megváltozását tapasztalta emocionális izgalmi állapotokban pl.: túlbuzgó vallásos érzületek idején. Azt figyelte meg, hogy a semleges szavak használatakor mért elektromos ellenállás lényegesen megváltozik, ha vallásos tartalmú vagy szexuálisan izgató szavakat hall a beteg. Úgy vélte, kísérleteivel sikerült bizonyítania a vallásos érzelmek és a testi működés szoros kapcsolatát, de ez egyáltalán nem keltette fel a tudományos világ érdeklődését.

Mario Beauregard a Montreali Egyetemen karmelita apácák agyi MRI felvételein kereste azt a fokozottan aktív területet az ún.: „Isteni pontot”, ami a vallásos és spirituális élmények idején működik erőteljesen. A vizsgálatok végére azt szűrte le, hogy ezek az élmények túl komplexek ahhoz, hogy az agy egyetlen területén okozzanak csak változást: „Nincs Isteni pont az agyban!“ – állította.

Gyógyszerkutatás:

Sok kutató azt feltételezi, hogy a spirituális tapasztalások az idegrendszerben található anyagok rendellenes mennyisége vagy rendellenes összetétele miatt jönnek létre. Egy tanulmány szerint a tobozmirigyben megemelkedett mennyiségű N, N-dimethyltriptamin spirituális élményt hoz létre. Számtalan cikkben olvasható illetve személyes beszámolóban hallható, hogy a halántéklebenyre ható ún. „mágikus gombák“ igen intenzív vallásos élményt váltanak ki.

A neuroteológia fiatal tudomány. Igen figyelemreméltó az a törekvése, hogy kapcsolatot igyekszik találni a tudomány és Isten jelenléte között.