Mágneses stimuláció:
Az 1980-as években Michael Persinger egy „Isten sisakja“ nevű készülék segítségével önként jelentkezők halántéklebenyét stimulálta gyenge mágneses mezővel. A kísérlet résztvevői valamiféle „érzékelhető jelenlétet“ észleltek a stimulusok alkalmával. A munkát számtalan kritika érte. Granqvist és munkatársai szerint Persinger kísérletei nem ún. „dupla vak” kísérletek voltak.
Ugyanis a résztvevők általában egyetemisták voltak, akik pontosan tudták, hogy milyen eredményt vártak a kísérletektől, így felmerül az a lehetőség, hogy az elvárás valamilyen módon befolyásolta a tudattalan reakciójukat. Granqvist azt a következtetést vonta le, hogy a Persinger kísérletek eredményei nem a mágneses mező jelenlététől vagy hiányától, hanem a résztvevők szuggesztibilitásától (szuggerálhatóságától) függően jöttek létre. Néhány résztvevő képes volt ugyanolyan élményeket átélni akkor is, amikor az „Isten sisakja“ kikapcsolt állapotban volt a fején.
Neuropszichológia:
Norman Geschwind volt az első, aki részletesen leírta azokat a furcsa tüneteket, amiket halántéklebenyi epilepsziás betegek produkáltak: hypergraphia (túl sok írás), túlbuzgó vallásosság, csökkent szexuális érdeklődés, a betűk tévesztése és pedantéria (ún. Geschwind szindróma).
Vilayanur S. Ramachandran az epilpsziás betegek bőrének elektromos ellenállásának megváltozását tapasztalta emocionális izgalmi állapotokban pl.: túlbuzgó vallásos érzületek idején. Azt figyelte meg, hogy a semleges szavak használatakor mért elektromos ellenállás lényegesen megváltozik, ha vallásos tartalmú vagy szexuálisan izgató szavakat hall a beteg. Úgy vélte, kísérleteivel sikerült bizonyítania a vallásos érzelmek és a testi működés szoros kapcsolatát, de ez egyáltalán nem keltette fel a tudományos világ érdeklődését.
Mario Beauregard a Montreali Egyetemen karmelita apácák agyi MRI felvételein kereste azt a fokozottan aktív területet az ún.: „Isteni pontot”, ami a vallásos és spirituális élmények idején működik erőteljesen. A vizsgálatok végére azt szűrte le, hogy ezek az élmények túl komplexek ahhoz, hogy az agy egyetlen területén okozzanak csak változást: „Nincs Isteni pont az agyban!“ – állította.
Gyógyszerkutatás:
Sok kutató azt feltételezi, hogy a spirituális tapasztalások az idegrendszerben található anyagok rendellenes mennyisége vagy rendellenes összetétele miatt jönnek létre. Egy tanulmány szerint a tobozmirigyben megemelkedett mennyiségű N, N-dimethyltriptamin spirituális élményt hoz létre. Számtalan cikkben olvasható illetve személyes beszámolóban hallható, hogy a halántéklebenyre ható ún. „mágikus gombák“ igen intenzív vallásos élményt váltanak ki.